A téma önmagában nem garantálta volna vidám hangulatot - hiszen a nap témája az ICF, a Nemzetközi Coach Szövetség kompetenciáinak végigbeszélése volt. Annak ellenére, hogy egy olyan önszabályozó szakmában, mint amit ma még a coaching jelent, az irányadó, meghatározó szakmai szervezetek jól kikristályosodott szabályzatainak különös hangsúlya van a szakmai professzionalizmus biztosításában, mégsem mondható, hogy maga a szabályzat vidám téma lenne.
Mi mégis nagyon jó hangulatban töltöttük az időt, és a jó hangulat nem jelenti azt, hogy ne mélyültünk volna el az anyag lényegében. Csak éppen minden egyes példa, ami valamelyikünknek eszébe jutott, nagyon vidám, nagyon vicces, nagyon szemléletes volt. És ezzel talán mindannyiunkban sokkal nagyobb hangsúllyal rögzült a lényeg, mintha csak szárazon átbeszéltük volna.
Három fős csoportokban dolgoztunk - ezek a kis csoportok mindig nagyon inspirálóan hatnak a gondolatokra, és ez nagyon eredményessé tette a műhely munkáját.
A kis csapatokban egy-egy kompetencia-csoportot beszéltünk át; flipcharton összegezve meglátásainkat, és azokat a gondolatokat, amelyek a coachingról képviselt felfogásunk szerint esetleg hiányoznak az anyagból, és amelyek hozzáadásával (pl. hogy a coaching felnőtt-felnőtt kommunikáció, egy értékteremtő folyamat, a kérdések nem sugalmazhatnak, vagy pl. az ügyfél felelősségben tartása) a szabályzat akár még ütősebbé válhatna.
Az anyag feldolgozásának vidám hangulata elsősorban azoknak a példáknak volt köszönhető, amelyeket az "amikor például ez tuti nem coaching" helyzetek bemutatásai kínáltak. Ilyen ellenpéldák, mint a "jaj, maga szegény" (anti-jelenlét), "a mi lenne, ha azt tenné hogy" (anti-aktív hallgatás) vagy a "miért nem"-mel kezdődő mondatok (anti-hatásos kérdezéstechnika) vagy a "nocsak cicám, hogy gondolja" (anti-tiszteletteli kommunikáció) eljátszása gurgulázó nevetést váltottak ki valamennyiünkből!
A felmerülő témák élénk beszélgetést váltottak ki aztán arról is, mennyire lehet hiteles a coach távolságtartása és fegyelmezett hozzáállása. Hogy mi az a szint, amikor ez már a támogató és empatikus, valódi coaching-jelenlét ellenében túlzottan kimért, megjátszott hozzáálláshoz vezethet, ami már gátja lehet a hiteles és eredményes coaching együttműködésnek.
Aztán mintegy vitaindítóként arról kezdtünk beszélgetni, mi a különbség a coaching eredményessége és az ügyfél elégedettsége között. Lehet-e eredményes egy olyan folyamat, amellyel az ügyfél nem elégedett; illetve lehet-e elégedett az ügyfél anélkül, hogy a folyamat eredményes lett volna.
Ebbe a vitába csak belefogtunk, mert mindannyian rengeteg példát soroltunk kapásból, hogy persze lehet, sőt... Erre alkalomadtán még biztosan visszatérünk.
Coaching-eredményesség versus elégedettség? Biztosan megér egy misét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése